Egy település, egy sportember címmel a Kisalföld egy hosszú sorozatot indított. Ebben Győr-Moson-Sopron megye 184 községéből olyan egyéniségeket mutatunk be, akik sokat tettek vagy tesznek a településük sportjáért. (81.)

Több mint negyven évet töltött el egyetlen munkahelyén, a győri vagongyárban, de ugyancsak négy évtizede él feleségével boldog házasságban, aki mindenben segítette Schaub Györgyöt (67).

– Abba a korosztályba tartozom, akik már húszévesen leszerelt katonaként álltak csatasorba mind a munkahelyen, mind pedig a sportpályán – mondja az Écsről származó Schaub György. – Egy komoly sérülést követően korán befejeztem labdarúgó-pályafutásomat és fiatalon léptem az edzői pályára Écsen.

Tizenöt évet töltöttem el az edzői, majd később a sportelnöki tisztségben, ahol István testvérem segítette a munkámat: ő volt a gondnok, a szertáros, szóval a mindenes. Abban az időben jutottunk fel a járási első osztályba, összetartó társaságunk volt. Egy alkalommal szinte csak fél csapattal utaztunk el Tényőre, de a mérkőzés kezdetére taxival megérkezett oda Sztojka Matyi, az Elemér, a Terpó és a Tari a csatkai búcsúból. Az écsi időkből származik még az az élményem is, hogy a feljutásunkat követően utánpótláscsapatot kellett volna indítani, de nem volt felszerelésünk. A párttitkár azt mondta: „Gyuri, pénz nincs, így nem indultok az első osztályban." Gondoltam egyet és fiatal házasként a lakásra gyűjtött pénzből a párom tudta nélkül elvettem egy összeget és megvettem a mezeket. Ezt a pénzt később a Kertész Sándor irányította járási sporthivatal aztán támogatásként visszaadta.

Schaub György

Aztán Écsről Pannonhalmára tette át székhelyét, előbb ott is edzőként, később tíz éven keresztül klubelnökként szolgálta a település sportját.

– Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy Szabó József munkája nélkül ma nem lenne Pannonhalmán labdarúgás. Neki köszönhető az új pálya, az öltöző, ő élesztette újjá a focit Pannonhalmán, s ő hívott engem is edzőnek. Mindig úgy gondolkodtam, hogy a kapusposzttól kezdődően építem fel a csapatot, így került hozzánk akkor Kósa Miklós, aki rengeteget segített abban, hogy Pannonhalmán kialakuljon egy jó társaság. Mivel azonban gyengélkedett a csapat, gondoltunk egy merészet és ilyen szinten az elsők között hívtunk próbajátékra három erdélyi játékost azzal, hogy munkahelyet is biztosítunk számukra. Így került a csapathoz Popa Szilárd, Mayer Ottó és a még ma is játszó Forika János. Az edzői munka után tíz évig mint sportköri elnök tevékenykedtem, s erre az időszakra esik a Kokas János edzette csapat feljutása a megyei első osztályba. Öt évig volt a csapat edzője, aki nem ismert lehetetlent, számára valóban csak a győzelem volt az elfogadható eredmény. Jó volt vele is együtt dolgozni. Elnökségem ideje alatt megalakult – sajnos, azóta már meg is szűnt – a férfi és a női kézilabda, valamint a tekeszakosztály is.

A sport mellett a település irányításából is kivette részét.

– Még az écsi működésem idején alakítottam ki kapcsolatot az alsószeli labdarúgócsapattal, ez azóta már átalakult Pannonhalma testvérvárosi kapcsolatává. Két cikluson keresztül voltam Pannonhalma alpolgármestere, s közben egy éven át a polgármester betegsége miatt első számú vezetőként irányítottam a várost. A nyugdíjkorhatárt elérve úgy döntöttem, hogy átadom a helyem a fiataloknak. Most is kijárok a mérkőzésekre, szurkolok a csapatnak, s kívánom, hogy az utódok, mint Pánczél Gábor, majd Baki Balázs is részesüljenek hasonló sikerekben és örömökben, mint amik nekem kijutottak.

(Forrás: Kocsis Imre - 2013.07.15., kisalfold.hu)