Március 18., 19., 21.    

Az egész magyar nyelvterületen közismert időjárási regula:

„Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!”

Sándor napját a bukovinai magyarok a zab és árpa, Jászdózsán a fehér bab vetőnapjának tartották, hogy jobb legyen a termés.

Nem feledkezhetünk meg az e napi névnapköszöntőkről. Kopácson például az alábbi köszöntőket mondták:

Engedje az isten, hogy sok Sándor napját
Megérjünk erőben, egészségben.

vagy:

     Isten éltessen sokáig,
Mig a füled nem ér a bokádig.
     (Penavin 1988: 71)

A század elején lejegyzett Borsod megyei palóc Sándor-köszöntő így hangzik:

Sándor napja ma vagyon,
Átbillegtem a fagyon.
Ha jegy garast annátok,
Tudom mennem bánnátok.
Ha mehhaltok jaó jártok,
Rám marad a vagyontok.
Szivemből kivánom!
     (Istvánffy 1911: 299)

A három jeles nap közül szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. A bukovinai magyarok körében ez a nap ünnep volt, a tavasz első napjának ünnepe, munkatilalommal. Szlavóniában úgy tartották, hogy József-napkor mindenkinek meg kell fürdenie és tiszta fehérneműt vennie.
Dunaszerdahelyen József napja az iparosok ünnepe volt. Céhes zászlóikkal vonultak a templomba.

A hagyomány szerint a madarak megszólalnak ezen a napon, mert „Szent József kiosztotta nekik a sipot” (Marczell 1985: 40).

Időjárás- és termésjóslás is fűződik József napjához, sőt haláljóslás. Az Alföldön úgy vélik, ha szivárvány látható, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros sáv bő bortermést ígér. Az Ipoly menti falvakban a József-napi rossz idő sok halottat jelent abban az esztendőben. A Mura-vidéken úgy mondják: „amilyen az idő József-napkor, olyan lesz Péter Pálkor és szénahordáskor” (Penavin 1983: 115).

Göcsejben József-napkor hajtották ki először a marhákat a legelőre. Másutt általában Szent György-nap volt a hagyományosan megszabott ideje.
Göcsejben, ha az időjárás még nem kedvezett, akkor is kihajtották az állatokat ezen a napon, és csak később kezdték el a rendszeres legeltetést.
József-nap a méhek kieresztésének is megszabott ideje. Algyőn a gazda a következő szavak kíséretében eresztette ki a méheket: „Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok!” (Bálint S. 1980b: 256). Medvesalján azt tartották, hogy József-napkor kell elkezdeni a szántást, mert akkor jó termés várható.

József-nap is a kedvelt névünnepek közé tartozik. A Drávaszögben az ünnepelteket a pincéjükben keresik fel, és ott folyik a névnapozás. A József-napi köszöntők közül egy rövid változatot idézünk Várdarócról:

     József a neved napján a boroskancsót érd el,
Amig a halál a torkodra nem térdel!
     (Penavin 1988: 72)

Ezen a napon érkeznek a fecskék, s ilyenkor mondogatták a gyerekek: „Fecskét látok, szeplőt hányok!” Az Ipoly menti falvakban úgy emlékeznek, hogy József-naptól már mezítláb jártak a gyerekek.

Benedek napján a század eleji göcseji adatok szerint zsírt és fokhagymát szenteltek, melynek azután gyógyító erőt tulajdonítottak. Szeged környékén a

Benedek-napon duggatott hagymát Bertalan napján (aug. 24.) szedték fel, utána a háztetőre rakták, ahol hét nap érte a napsugár és hat éjszaka a harmat. Ennek a benedeki hagymának a főzetével a tífuszos betegek fejét és hasát mosogatták (Bálint S. 1980b: 257). Rábagyarmaton a marhák felfúvódásának gyógyítására tartották alkalmasnak a Benedek napján vetett hagymát.

Időjárásjóslásra is van adat: a bukovinai székelyek úgy vélték, ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár. A Bács megyei Topolyán a három jeles nap együttes megfigyeléséből vontak le következtetéseket: ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt ki, akkor hosszú, lucskos őszre lehet számítani.

(Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)