Húsvét napján, ha felkelek, 
Locsolóvizet készítek, 
Minden szép lányt meglocsolok, 
Piros tojást elfogadok. 

Tárd ki kislány a kapudat, 
Meglocsolom a hajadat, 
Kölnivizem jó illatos, 
Az alakod csodálatos. 

Illatos vízzel locsolok, 
Pálinkát is elfogadok, 
Meglocsollak, nem hervadsz el, 
Szívem soha nem felejt el. 

Mészáros Lajos 
Derecske, 2013. március 27.

(Forrás: www.poet.hu)

Nyuszi ül a hóban 

Nyuszihadak összeültek, 
hóbuckára települtek, 
kémlelik a fehér tájat, 
ennyi havat sose láttak. 

Közeleg a húsvétünnep, 
ágaskodnak tapsifülek, 
gondtól feszül sok nyuszifej, 
ily nagy hóban tenni mit kell? 

Itt a sok szép, hímes tojás,
hóban vinni azt nem szokás,
megdermedne nyulak lába,
összetörne a tojása.

Megszületett a megoldás,
ép marad a piros tojás.
Postára fut nyuszi Pista,
kérését már meg is írta.

Távirat megy Télapónak,
küldjön szánkót, de már holnap!

Lobogva lengeti zászlóinkat, 
a friss márciusi szél. 
Hőseinkre emlékezünk, 
kik meghaltak a Hazánkért. 

Sok-sok évvel ezelőtt, 
Petőfi Sándor szavalt, 
s buzdította harcra, 
az ébredő magyart. 

Verse az ifjak szívében, 
meghallgatásra talált, 
Kossuth Lajos seregében, 
sok fiatal harcba szállt. 

Dobpergős csatákban,
ontották drága vérüket.
Szabad hazáért harcoltak,
de végül, - minden elveszett.

Emléküket megőrizzük,
tetteiket nem feledjük.
Alázattal fejet hajtunk,
minden évben, - márciusnak idusán.

Tisztelgés a Nők előtt,  
Egy nap az évben,
Legyen az leány, avagy felnőtt, 
Ebben a kerek egészben. 

Szépek ők, pedig hátukon a világ, 
Megannyi szenvedés, mely rajtuk üli torát, 
Csak egy szál virág, egy évben egyszer, 
Köszönni kell mindennap, ezerszer. 

...és ez sem elég, hisz nélkülük semmik vagyunk,
Szeressük nagyon őket, mint önnönmagunk,
S ha már egyszer, értünk áldozza magát,
Becsüljük meg minden mozdulatát.

Kezére csókot lehelj, mely dolgozik érted,
Álmát őrizd, gonosz, hozzá sem férhet,
Talán így megköszönheted,
Egy szál virággal, egy egész ÉLETET.