Egész álló nap szakadatlan esik,   

talán a Teremtő hullajtja könnyeit.   

Látja, hogy küzd a bezárkózott ember,   

vigyázza életét, ha omlik a rendszer.   

Bízzatok ti is, hitehagyott lelkek,   

elküldtem Fiamat vegye át a terhet.   

Esengő szívetek mind magába zárja,   

ha távol egymástól ünnepel családja.   

A szeretet fényében öleld át csendben,   

a mindent felidéző emlékeidben.   

Higgy abban, hogy lesz még lehetőséged,   

együtt felragyognak a családi fények.   

Juhász Szilvia

2020.

Hozsanna, húsvét, öröklét, tavasz, 
feltámadt, eljött az igaz támasz. 
A húsvéti hit most is győzelmes, 
az Úr feltámadt, hozzánk kegyelmes.   

Sajnos, szívfacsaró idők járnak, 
de szívünkben örüljünk a mának! 
Szívjuk tavasz gyógyító illatát, 
nézzük kikelet vidám színpadát! 

Gyermekkorunk csodás, szép emléke, 
zöld erdőben járt a kis legényke. 
Hervadozó, kék ibolyát látott, 
és zsebéből kölnivizet rántott. 

Mondok én is egy locsolóverset, 
megpróbálom követni a trendet. 
Nálad jártam, szomorú volt lelked, 
szórhatok bús szívedbe jókedvet? 

Mit is adnék most piros tojásért, 
szép kislánynak egyetlen csókjáért. 
Szívünkben nyíljon tiszta szeretet, 
áldott, boldog húsvéti ünnepet!

Felvirradt az új esztendő, 
a szívedet tárd ki, 
beleférhet a nagy-világ, 
ha akarod, bárki. 

Tegyél érte, hogy szebb legyen, 
jobb és élhetőbb is, 
a Föld minden lakójának 
jusson kenyér, víz is. 

Legyél harcos, de békével, 
nyújts segítő kezet, 
így tehetne minden ember, 
mert (túl)élni így lehet! 

Bakonyi Ferencné Torma Ilona
2020. január 1. 

(Forrás: www.poet.hu)

Jó tanács   

Volt-e oly szilveszter, hogy nem azt reméltük,
következő évet boldogabban éljük?
Kívántunk minden jót: békét, szeretetet,
és mi legfontosabb, testnek egészséget. 

Hittük, jó szó segít, letudjuk a rosszat,
elég, ha kimondjuk, s életünk változhat.
Fogadalmat tettünk, nem egyet, nem kettőt,
tanúként idéztük fent-lévő Teremtőt. 

Fényes petárdákkal tűnt el a varázslat,
bódult volt a fejünk, mikor keltünk másnap.
Ki-ki szokás rabja, nyúl a kávé után,
cigit kutat ujja, hová lett a gyufám?

Elkóborolt, eltévedt, vagy „elvesztett” kiscica keresi gazdiját.

Először csak ág és szúrós tüske voltam.
Gyökerem sem volt még, tövedből hajtottam.
Te tápláltál engem, osztoztál magadon.
Sokáig cipelted sorsomat utadon.  

Rügyeket bontottam, leveleim lettek.
Tövises ágaim szép koszorút tettek
Fejemre, de rajtuk virágok nem nyíltak.
Sebzett homlokomon vércseppekből ittak.

Magamra maradtam, a te időd lejárt.
Gyökeret akartam, de ez nekem nem járt.
Nélküled már nem volt se kertem, se földem.
Letörni le tudtak téged, elég könnyen,

De engem nem fognak!

Ma reggel én korán keltem,
Harmatvizet gyűjtögettem.
Ibolyát is szedtem bele,
Hogy illatos, üde legyen.  

Napsugárral melengettem,
Vigyáztam rá, el ne vesszen.
Találgattam, hol lesz helye,
Végül szívem fölé tettem.  

Tüstént jöttem ide hozzád,
Ha engeded, rád locsolnám.
Szépségben és egészségben
Virágozzál egész évben!

*

Hervadozó virág vagyok,
Harmatvízre vágyom nagyon.
Harmatvízzel locsolj engem,
Örül majd a szíved, lelked.

Ajándékom Nap sugara,
Eol-hárfa lágy dallama.

Boldogságost, ne rosszabbat,
országunknak sokkal jobbat,
láthassuk szebbnek jövőnket,
dicsőség jusson Őseinknek,
otthonunk maradjon kedves,
galádságtól mindég mentes.

Újra lássuk meg a szépet, 
javítsuk hibáit a múlt évnek! 

Érezzük át a szegénységet,
vétkeit javítsuk az óévnek,
egyként induljunk az újévnek,
teremtsünk végre magunknak 

Boldog Új Évet!

Hecz János Sándor

(Forrás: www.poet.hu)

Egy kicsinyke fenyőfácska
szomorkodik egymagában,
ágas-bogas, kajla, csempe,
bizony, nem kell senkinek se. 

Minden fenyő sudár, formás, 
csak ő lett, ki ily nagyon más. 
A szép fenyők kényeskednek, 
Karácsonykor ékeskednek. 

Szaloncukor, habkarika, 
csengettyű és kis angyalka 
felkerül majd mind reájuk, 
csodás lesz az új ruhájuk. 

A kicsinyke fenyőfácska 
sóhajtozik egymagában 
- karácsonyfa sosem leszek, 
jobb lesz, ha világgá megyek.