Boldogságost, ne rosszabbat,
országunknak sokkal jobbat,
láthassuk szebbnek jövőnket,
dicsőség jusson Őseinknek,
otthonunk maradjon kedves,
galádságtól mindég mentes.

Újra lássuk meg a szépet, 
javítsuk hibáit a múlt évnek! 

Érezzük át a szegénységet,
vétkeit javítsuk az óévnek,
egyként induljunk az újévnek,
teremtsünk végre magunknak 

Boldog Új Évet!

Hecz János Sándor

(Forrás: www.poet.hu)

Egy kicsinyke fenyőfácska
szomorkodik egymagában,
ágas-bogas, kajla, csempe,
bizony, nem kell senkinek se. 

Minden fenyő sudár, formás, 
csak ő lett, ki ily nagyon más. 
A szép fenyők kényeskednek, 
Karácsonykor ékeskednek. 

Szaloncukor, habkarika, 
csengettyű és kis angyalka 
felkerül majd mind reájuk, 
csodás lesz az új ruhájuk. 

A kicsinyke fenyőfácska 
sóhajtozik egymagában 
- karácsonyfa sosem leszek, 
jobb lesz, ha világgá megyek.

A Szeretet asztalánál
néhány morzsa gurul Feléd,
Talán, mert boldoggá tetted
mások életét...  

Pesti Tamás

(Forrás: www.poet.hu)

A gyermeknek 
védelem, biztonság és élet. 
Az apának 
teremtő, éltető és lélek. 
A kamasznak 
szédület, lángolás és vágyak. 
A férfinak 
épület, megnyugvás és szárnyak. 

A magánynak 
elveszik, megtörik és ledől. 
A reménynek 
megmarad, felizzik és megöl. 
A világnak 
kezdetben, azóta és mindig. 
A jelenben 
kitartón bízni kell és hinni... 

Ma Tinéktek
megmozdul, összefog és harsog.
Ma Értetek
dorombol, kacsingat és barcog.
Ma Értetek
tisztelet, vidámság és öröm.

Áldott, békés Karácsonyt kívánok!

„A szeretet akkor él, ha minden nap igaz,
néhány szép pillanat az évekre nem vigasz.
Akit sokszor megbántottál, talán ma megbocsát,
de ha elfújtad a gyertyát, őrizd meg a fényt tovább!”
(Berkes Gábor)

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot 
messiás-mutató különös csillagok, 
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.  

A többiek láttak egy síró porontyot, 
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, 
mintha babusgatná a szép napkorongot.  

Maga adta nékem édessége teljét, 
úgy ajándékozta anyasága tejét, 
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék. 

Isten tudja, honnan, palástot kerített, 
aranyos palástot vállamra terített, 
fejem fölé égszín mosolygást derített.

Talán nem is a virág, ami fontos, 
inkább egy ölelés, egy kedves mosoly, 
nem az ünnepnapi, illő, tettetett, 
hanem mindennap az igaz szeretet. 

Talán attól lennél valóban boldog. 
Nőnapra ma köszöntőül ezt mondom. 

I. P. Steve

(Forrás: www.poet.hu)

Ahány csillag ragyog az égen,
annyi áldás téged elkísérjen.
Szél vigyen minden rosszat,
feledd el örökre a régmúltat. 

Egészséged mindig legyen,
piros arcod mosolya jelezze.
Béke, öröm veled daloljanak,
kísérőd legyen Isten oltalma. 

Gonoszságot oszlassa el a szeretet,
tűznyelve - hiteddel övezve.
Boldogság legyen életed,
vágyaid-álmaid érjed el. 

Fogékony légy csak a jóra,
bocsáss meg újra naponta.
Telihold táncol magasan,
örömében bánatot eloszlat. 

Ünnepel az ég, angyalok,
csendben érted imádkozva.

Karácsony csillaga fent ragyog az égen,
csodaváró csendben megpihen a lélek,
örömtüzek lángja feltör a magasba,
találd meg az Istent másban és magadban. 

Meggyújtok egy gyertyát, bámulom a lángot,
magam előtt látok egy mennybéli világot.
Itt vannak mind velem, kik elmentek, szerettek,
angyali lényükkel csendben átölelnek. 

Köszönöm, ki itt van, s hoz aranyló kincseket,
szeretettel átkötött, meghitt érzéseket.
Legszebb ajándékom nem kell zsákba tenned,
elég a mosolyod, s hogy nem kell másnak lennem. 

Mit is kívánhatnék e háborgó világnak,
költözzön békesség minden szívbe s házba.