Elkóborolt, eltévedt, vagy „elvesztett” kiscica keresi gazdiját.

Először csak ág és szúrós tüske voltam.
Gyökerem sem volt még, tövedből hajtottam.
Te tápláltál engem, osztoztál magadon.
Sokáig cipelted sorsomat utadon.  

Rügyeket bontottam, leveleim lettek.
Tövises ágaim szép koszorút tettek
Fejemre, de rajtuk virágok nem nyíltak.
Sebzett homlokomon vércseppekből ittak.

Magamra maradtam, a te időd lejárt.
Gyökeret akartam, de ez nekem nem járt.
Nélküled már nem volt se kertem, se földem.
Letörni le tudtak téged, elég könnyen,

De engem nem fognak!

Ma reggel én korán keltem,
Harmatvizet gyűjtögettem.
Ibolyát is szedtem bele,
Hogy illatos, üde legyen.  

Napsugárral melengettem,
Vigyáztam rá, el ne vesszen.
Találgattam, hol lesz helye,
Végül szívem fölé tettem.  

Tüstént jöttem ide hozzád,
Ha engeded, rád locsolnám.
Szépségben és egészségben
Virágozzál egész évben!

*

Hervadozó virág vagyok,
Harmatvízre vágyom nagyon.
Harmatvízzel locsolj engem,
Örül majd a szíved, lelked.

Ajándékom Nap sugara,
Eol-hárfa lágy dallama.

Boldogságost, ne rosszabbat,
országunknak sokkal jobbat,
láthassuk szebbnek jövőnket,
dicsőség jusson Őseinknek,
otthonunk maradjon kedves,
galádságtól mindég mentes.

Újra lássuk meg a szépet, 
javítsuk hibáit a múlt évnek! 

Érezzük át a szegénységet,
vétkeit javítsuk az óévnek,
egyként induljunk az újévnek,
teremtsünk végre magunknak 

Boldog Új Évet!

Hecz János Sándor

(Forrás: www.poet.hu)

Egy kicsinyke fenyőfácska
szomorkodik egymagában,
ágas-bogas, kajla, csempe,
bizony, nem kell senkinek se. 

Minden fenyő sudár, formás, 
csak ő lett, ki ily nagyon más. 
A szép fenyők kényeskednek, 
Karácsonykor ékeskednek. 

Szaloncukor, habkarika, 
csengettyű és kis angyalka 
felkerül majd mind reájuk, 
csodás lesz az új ruhájuk. 

A kicsinyke fenyőfácska 
sóhajtozik egymagában 
- karácsonyfa sosem leszek, 
jobb lesz, ha világgá megyek.

A Szeretet asztalánál
néhány morzsa gurul Feléd,
Talán, mert boldoggá tetted
mások életét...  

Pesti Tamás

(Forrás: www.poet.hu)

A gyermeknek 
védelem, biztonság és élet. 
Az apának 
teremtő, éltető és lélek. 
A kamasznak 
szédület, lángolás és vágyak. 
A férfinak 
épület, megnyugvás és szárnyak. 

A magánynak 
elveszik, megtörik és ledől. 
A reménynek 
megmarad, felizzik és megöl. 
A világnak 
kezdetben, azóta és mindig. 
A jelenben 
kitartón bízni kell és hinni... 

Ma Tinéktek
megmozdul, összefog és harsog.
Ma Értetek
dorombol, kacsingat és barcog.
Ma Értetek
tisztelet, vidámság és öröm.

Áldott, békés Karácsonyt kívánok!

„A szeretet akkor él, ha minden nap igaz,
néhány szép pillanat az évekre nem vigasz.
Akit sokszor megbántottál, talán ma megbocsát,
de ha elfújtad a gyertyát, őrizd meg a fényt tovább!”
(Berkes Gábor)

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot 
messiás-mutató különös csillagok, 
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.  

A többiek láttak egy síró porontyot, 
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, 
mintha babusgatná a szép napkorongot.  

Maga adta nékem édessége teljét, 
úgy ajándékozta anyasága tejét, 
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék. 

Isten tudja, honnan, palástot kerített, 
aranyos palástot vállamra terített, 
fejem fölé égszín mosolygást derített.