Amikor születtem, nem jeleztek nagyot 
messiás-mutató különös csillagok, 
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.  

A többiek láttak egy síró porontyot, 
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, 
mintha babusgatná a szép napkorongot.  

Maga adta nékem édessége teljét, 
úgy ajándékozta anyasága tejét, 
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék. 

Isten tudja, honnan, palástot kerített, 
aranyos palástot vállamra terített, 
fejem fölé égszín mosolygást derített.

Talán nem is a virág, ami fontos, 
inkább egy ölelés, egy kedves mosoly, 
nem az ünnepnapi, illő, tettetett, 
hanem mindennap az igaz szeretet. 

Talán attól lennél valóban boldog. 
Nőnapra ma köszöntőül ezt mondom. 

I. P. Steve

(Forrás: www.poet.hu)

Ahány csillag ragyog az égen,
annyi áldás téged elkísérjen.
Szél vigyen minden rosszat,
feledd el örökre a régmúltat. 

Egészséged mindig legyen,
piros arcod mosolya jelezze.
Béke, öröm veled daloljanak,
kísérőd legyen Isten oltalma. 

Gonoszságot oszlassa el a szeretet,
tűznyelve - hiteddel övezve.
Boldogság legyen életed,
vágyaid-álmaid érjed el. 

Fogékony légy csak a jóra,
bocsáss meg újra naponta.
Telihold táncol magasan,
örömében bánatot eloszlat. 

Ünnepel az ég, angyalok,
csendben érted imádkozva.

Karácsony csillaga fent ragyog az égen,
csodaváró csendben megpihen a lélek,
örömtüzek lángja feltör a magasba,
találd meg az Istent másban és magadban. 

Meggyújtok egy gyertyát, bámulom a lángot,
magam előtt látok egy mennybéli világot.
Itt vannak mind velem, kik elmentek, szerettek,
angyali lényükkel csendben átölelnek. 

Köszönöm, ki itt van, s hoz aranyló kincseket,
szeretettel átkötött, meghitt érzéseket.
Legszebb ajándékom nem kell zsákba tenned,
elég a mosolyod, s hogy nem kell másnak lennem. 

Mit is kívánhatnék e háborgó világnak,
költözzön békesség minden szívbe s házba.

Advent első vasárnapján
fellobban egy gyertyaláng,
REMÉNY-t hoz a szürkeségbe,
mikor fénye ránk talál.

Három társa lángra várva
az adventi koszorún,
bennük rejlő fény-üzenet
átsugárzik a borún.

Hét nap múlva párban lobog,
kis fáklyaként világít,
s erőre kap lelkekben az
égiektől táplált HIT.

ÖRÖM-ünnep közelg` hozzánk,
hirdeti a harmadik,
lélek húrján zenét sugall,
óda hangja hallatszik.

Gyertya-kvartett fény tündököl,
küszöbön a karácsony,
legfontosabb, hogy SZERETET
áradjon a világon.

Májusi hajnal,
múlik az álom,
csillan a napfény,
s gyöngy a virágon. 

Bontja a szirmát,
színe szivárvány,
édes az illat,
mennyei látvány. 

Édesanyáknak
szól e jelenség,
gyermeki szívből
száll a melegség. 

Szólna, de titkon
fojtja a könnye,
hála meg áldás
Nektek örökre!

Juhászné Bérces Anikó

(Forrás: www.poet.hu)

Énekel: Kalocsai Mária
(Klézsei gyűjtés)

Jáki Sándor Teodóz atya mesél az Aranymiatyánkról.

....

Ül a nyuszi tojásokon,
Gondolkodik, vajon rokon
Az a fránya kis tyúkocska,
Ki a tojásokat tojta?  

 
...  

Nyuszi pajtás, mondd meg nékem,
Mit festettél egész héten?
Piros tojást? Sárgát? Zöldet?
Beterítetted a földet?  

...  

Nyuszi mama s Nyuszi papa
Ott ülnek a kirakatba', 
Vajon, hogy kerültek oda? 
Plüssből vannak, így nem csoda.  

...  

Piros tojás zöld füzéren, 
Nyuszi mama festi éppen. 
Erre vár a sok kisgyerek, 
Ettől lesz a világ kerek. 

Takács Mária

(Forrás: www.poet.hu)

Búcsúzó hópelyhek között 
Nyílik ki egy kis virág, 
Szirmain ezüstös gyöngyök, 
Napfényben simogatják, 
Mint a szívben a szeretet, 
Elolvasztja a jeget, 
Azt kívánom mindenkinek, 
Ölelje át, kit szeret. 

Dideregne a férfiszív,
Ha magában dobogna,
Ha nem lenne, ki öleljen,
Kezünket ki megfogja,
Rügyeket fakaszt a tavasz,
Hozzátok ír verseket,
Azt kívánom mindenkinek,
Ölelje át, kit szeret.

...

Szóljon a vers minden nőnek,
Virágai a világnak,
Lányoknak, feleségeknek,
Anyáknak és nagymamáknak,
Nélkülük mi szép, elveszne,
Szürkévé válna minden nap,
Virágot a virágoknak,
Amikor eljön a nőnap.