Ezen a napon sír a lelkem, 
jó Anyám nem ölelhetem. 
Május első vasárnapján, 
emlékezek a szív hangján. 

Én hozzád vinném hálámat, 
köszönetet rebegő imámat. 
Égre rajzolom piros betűkkel, 
a szívembe örök emlékekkel. 

Imádkozok jóságos lelkedért, 
kérlek az égből is óva figyeljél. 
Féltő tekinteted érzem oly közel, 
szíved szeretettel az égből is ölel. 

Álmaim szárnyán repülök hozzád, 
de csak egy rideg sírkő réved rám. 
Színes szép virágom sírodra teszem, 
s a zokogó szívem vérezve viszem.

Húsvét napján, ha felkelek, 
Locsolóvizet készítek, 
Minden szép lányt meglocsolok, 
Piros tojást elfogadok. 

Tárd ki kislány a kapudat, 
Meglocsolom a hajadat, 
Kölnivizem jó illatos, 
Az alakod csodálatos. 

Illatos vízzel locsolok, 
Pálinkát is elfogadok, 
Meglocsollak, nem hervadsz el, 
Szívem soha nem felejt el. 

Mészáros Lajos 
Derecske, 2013. március 27.

(Forrás: www.poet.hu)

Nyuszi ül a hóban 

Nyuszihadak összeültek, 
hóbuckára települtek, 
kémlelik a fehér tájat, 
ennyi havat sose láttak. 

Közeleg a húsvétünnep, 
ágaskodnak tapsifülek, 
gondtól feszül sok nyuszifej, 
ily nagy hóban tenni mit kell? 

Itt a sok szép, hímes tojás,
hóban vinni azt nem szokás,
megdermedne nyulak lába,
összetörne a tojása.

Megszületett a megoldás,
ép marad a piros tojás.
Postára fut nyuszi Pista,
kérését már meg is írta.

Távirat megy Télapónak,
küldjön szánkót, de már holnap!

Lobogva lengeti zászlóinkat, 
a friss márciusi szél. 
Hőseinkre emlékezünk, 
kik meghaltak a Hazánkért. 

Sok-sok évvel ezelőtt, 
Petőfi Sándor szavalt, 
s buzdította harcra, 
az ébredő magyart. 

Verse az ifjak szívében, 
meghallgatásra talált, 
Kossuth Lajos seregében, 
sok fiatal harcba szállt. 

Dobpergős csatákban,
ontották drága vérüket.
Szabad hazáért harcoltak,
de végül, - minden elveszett.

Emléküket megőrizzük,
tetteiket nem feledjük.
Alázattal fejet hajtunk,
minden évben, - márciusnak idusán.

Tisztelgés a Nők előtt,  
Egy nap az évben,
Legyen az leány, avagy felnőtt, 
Ebben a kerek egészben. 

Szépek ők, pedig hátukon a világ, 
Megannyi szenvedés, mely rajtuk üli torát, 
Csak egy szál virág, egy évben egyszer, 
Köszönni kell mindennap, ezerszer. 

...és ez sem elég, hisz nélkülük semmik vagyunk,
Szeressük nagyon őket, mint önnönmagunk,
S ha már egyszer, értünk áldozza magát,
Becsüljük meg minden mozdulatát.

Kezére csókot lehelj, mely dolgozik érted,
Álmát őrizd, gonosz, hozzá sem férhet,
Talán így megköszönheted,
Egy szál virággal, egy egész ÉLETET.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe Mária tisztulásának napja – görögül hypapanté, vagyis találkozás. Arra emlékezünk, amikor Szűz Mária, negyven nappal Jézus születését követően, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust.

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása.

Boldogasszony havának hatodik napjára eső dátumot a rómaiak Augustus császár tiszteletére szentelték. A keresztények a maguk vallására alkalmazták ezt.

A katolikus naptár szerint vízkereszt – más néven Epifánia (Az epifánia a görög epiphaneia, szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a „megjelenni, feltűnni” igéből) vagy Háromkirályok – az Úr megjelenésének napja (január 6.) innen számítják a farsang kezdetét, ami hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart.

Tiktakkolva jár az óra- 
pergeti a perceket, 
mutatója nesztelenül 
éjfél felé lépeget.

 
Útra készen áll az óév: 
vállra vette batyuját, 
szolgálatát hamarosan  
új esztendő veszi át...

Tizenkettőt üt az óra- 
a várt vendég beköszön: 
fenyőfákon gyertyák gyúlnak,  
minden csupa fényözön...

Hozzon ez az újesztendő 
mindenkinek örömet, 
békességben, boldogságban 
nőjenek a gyerekek!

(Szalai Borbála)

A karácsony ünnepe

Írta: Velkei Tamás